Megindult az agyunk

Megindult az agyunk
Ha tanácsra van szükséged vagy tanácsot tudsz adni, esetleg van valami jó ötleted, ha hallottál egy jó viccet, ha valami finomat főztél, ha írtál egy verset, ne habozz! Oszd meg velünk!

2009. november 18., szerda

Irodalom sajátkézből

Ihletet kaptál? Írtál egy verset, egy novellát? Na lássuk.

12 megjegyzés:

  1. Na jó akkor kezdem én. Ez a kis versike munkaközben jutott eszembe.
    Sazbadság

    Kimegyek a strandra,
    s mig a banda
    többi tagja dolgozik
    én a napon
    a bőrrákomat hízlalom.

    VálaszTörlés
  2. Ennek a versnek a "törzsét" az anyukám írta kislány korában kb. ö...n éve én pedig addig forgattam az agyamban, hogy megtoldottam néhány strófával.

    Családi kör helyett Családi sör

    Este van, este van kihunynak a fények
    vigan kurjongatnak a részeg legények.
    Zúg a feje mindnek, meginog a lábuk
    de azért ök isznak nem újság ez náluk.

    Családiban mérik levét a kenyérnek
    nem csoda így hát ha sokan betérnek.
    Sört rendel a kovács, huszast dob a pultra
    s vágyakozva pillant a hatalmas korsóra.

    Nagyot kurjant a pék, tizest tol a húrba,
    mire a prímás a nótáját elhúzza.
    Pultnak szédül a pék vérző szélű szájjal
    s kezeli a sebet szilvapálinkával.

    Szédeleg a postás nem ügyelve másra
    ebből még róka lesz, akárki meglássa.
    Dudorász a kántor, nekimegy a falnak,
    nagyot koppan akkor, azután elhalgat.

    Összecsapja kezét a jó Márton atya:
    "Úgy nézel ki fiam, mint tehénen a gatya!
    Szedd már össze magad, haza kéne menni,
    holnap reggel mise, ki fog énekelni?"

    Összekaparják hát, veretik a Úrral
    elindul a kántor nagy dérrel meg durral.
    Alig tesz pár lépést, megfogant az átok,
    hajnalig bölcsője lesz a vizesárok.

    Dunyhája az avar, párnája egy tégla
    altatót énekel neki három béka.
    Szundikál egy cica a kemence sutba,
    ahová a szakács az asszony elől bújna.

    Repül a fakanál és karmol a macska,
    szegény jó szakácsunk világgá szaladna.
    Repül a cirmos is a grabancánál fogva,
    nem esik a földre egy boglya megfogja.

    Utána szakács is hasonló képpen
    ma már nem megy haza, itt elalszik szépen.
    Nem bántja a neje, mára békén hagyja,
    alszik már a szakács s dorombol a macska.

    A pult előtt a hasal egy kiszolgált bácsi,
    mit kereshet ott lent, mire oly kiváncsi?
    Bár már nagyon részeg, a korsója bánja,
    cinkosan kacsintgat a pincér kislányra.

    De az rá sem pillant, új ruhája készen
    holnap mise után esküvője lészen.
    Hazamegy az öreg, bezárják a kocsmát
    a béka is elhallgat, elunta a nótát.

    Elindul a csapos egy üveg vörösborral,
    csak a szakács horkol kánont a kántorral.
    Lassan hajnalodik kigyulnak a fények.
    haza szédelegnek a részeg legények

    VálaszTörlés
  3. Mesélj!

    Mond el nekünk merre jártál,
    A nagy világban miket láttál!
    Hegyet, völgyet, folyót százat,
    égbe nyúló palotákat.
    Sivatagot, tenger mélyét,
    hómezőket, világvégét.
    Mesélj nekünk s mi figyelünk
    mindannyian irigyelünk.

    VálaszTörlés
  4. Várj!

    Szerettem nézni, ahogy alszol,
    ahogy az álom pilládra párát lehelt.
    Szerettem érezni, ahogy karod
    szorosan átölelt.
    Szerettem látni, ahogy arcod
    jöttömre felragyog,
    Ahogyan tengermély hangon
    fülembe suttogod:
    szeretlek, szeress.
    legyünk együtt boldogok.
    Hol jársz, merre vagy?
    Vajon bejutottál már a
    MENYORSZÁGBA
    Várj! Egyszer én is megyek,
    de addig még várnod kell rám
    DRÁGA.

    VálaszTörlés
  5. Búcsú

    Ha tudom, hogy utoljára látlak
    talán jobban megnézem arcodat.
    Ha tudom, hogy utoljára csókolsz
    talán szorosabban tartalak.

    Egy fényképről még rám nevetsz,
    de nem hallom már hangodat.
    Halk zene szó, beszél a pap
    s a szerető szív megszakad.

    Magodat már elvetetted,
    de sarj belőle nem fakad,
    testét a kín összetörte,
    hamvával hintem sírodat.

    Neme sincs gyermek, vár rád az ég,
    szomorú anyád még itt marad.
    Keresd meg apád, ő majd vigyáz reád
    és súgd a fülébe titkodat.

    VálaszTörlés
  6. Fagyott szív

    Bánat és kín járta át a testem,
    De te átöleltél engem
    S szíved tüzétől átmelegedtem

    Izzik a vágy mind forróbban,
    Zubog a vér egyre jobban,
    S a fagyott szív újra dobban.

    VálaszTörlés
  7. Na itt van egy újabb. Ez tegnap jutott eszembe.
    Írói válság

    Dühös vagyok, de oly nagyon
    Szavakkal el se mondhatom.
    Nem jut eszembe semmi sem,
    Most segíts édes Istenem!
    Csak ülök a gépnél és bámulom,
    Mit is tehetnék, nem tudom.
    Esküszöm mindjárt itt hagyom.

    VálaszTörlés
  8. Házassági eskü.

    Vártam rád.
    Mint esőre a síkság.
    Kívántalak,
    mint virág a napfényt
    Ha csókolsz
    a szomjamat oltod.
    magányos szívemnek
    te vagy a remény
    A sötétség mélyén
    te vagy a nekem a fény.
    Tudd meg hát kedves,
    szeretlek én!

    És erre a válasz:


    Tűző napsütésben
    árnyék vagy te nékem.
    Magányomban társam,
    bajban menedékem.
    Vezérlő csillagom,
    kétségben reményem.

    Két karod átölel,
    s melegít ha fázol,
    szerelmem vagy nékem,
    s a legjobb barátom.
    Veled hazaértem
    hogyha átölellek,
    Nincs is rá több szavam,
    Mennyire szeretlek.

    VálaszTörlés
  9. Szilencium

    Fáradt vagyok, nagyon fáradt.
    Szétkürtölöm a világnak.
    Hagyjon békén most mindenki,
    Ne piszkáljon engem senki.
    Magamra zárom az ajtót,
    Fejemre húzom a takarót.
    Ásítok egy marha nagyot,
    S át alszom az egész napot.
    Délután sem leszek ébren.
    Ne keress csak holnap délben.

    VálaszTörlés
  10. Hajnali horror

    Pinty fütty és rigó trilla
    Hajnalban messze száll.
    Fejem a párnát nyomja,
    Még aludtam volna.
    Ó jajj. Az ész megáll.

    Az óra is csak lábujjhegyen ketyeg
    S tétován meg-megáll.
    Morcosan kelek fel az ágyból,
    Az agyamtól az értelem még távol.
    S az álom még visszavár.

    Kiszédelgek a mosdóba
    S a világ velem fejre áll.
    A tükörből egy rém tekint rám vissza,
    A szőnyeg a tejet megissza,
    S a hajam is égnek áll.

    Feketén iszom meg a kávét,
    A gyomrom egyből görcsbe áll.
    Kínomban leforrázom magam,
    Még mindig égnek áll a hajam.
    S az óra egyre jár.

    Szétkentem a szemfestéket
    S a fotel az utamba áll.
    Mérgemben rúgok bele párat,
    Aztán káromkodok százat,
    S az átkom messze száll.

    Kínzón sajgó lábujjamra
    Garantáltan orvos vár.
    Az igaz, hogy sánta lettem,
    De legalább felébredtem.
    Átok rád dalos madár.

    VálaszTörlés
  11. Ez a vers egy ásításokkal teletűzdelt éjszakás műszak "varázsának" hatására született.
    Harmadik műszak

    A szemem majd leragad, zsibbad már az agyam.
    Nem volt elég időm, hogy kialudjam magam.
    Az éjszakás műszak nem én nekem való.
    Ki mos ki helyettem? Tán egy házimanó?
    Halomban a szennyes, vasalni is kéne,
    s azon jár az agyam, mit főzzek ebédre.
    A szomszéd udvarán dübörög a zene.
    Szól a hevymetál, hogy enné meg a fene.
    Zöldséget pucolok, kiterigetek,
    Olyan álmos vagyok majd' a falnak megyek.
    Kifutott a borsóleves, elúszott a tűzhely.
    Jól jönne még három pár láb, négy kar és vagy öt fej.
    Asztalon az ebéd, hazajött a család.
    Amíg ők kajálnak beszedem a ruhát.
    Ők még beszélgetnek én meg letusolok,
    a zuhanyrózsa alatt egy keveset szundítok.
    Ebéd után mosogatás? Na még csak az kéne!
    A többi házimunkát hagyom a fenébe.
    Szépen beosonok a hűvös szobába,
    Nagyot ásítva lefekszem az ágyba.
    A vasalni való marad a kosárba,
    akinek nem tetszik, az majd megcsinálja.

    VálaszTörlés
  12. Óda a kedveshez

    Egyszer azt kérdezted miért szeretlek téged,
    fogalmam sincs róla, csak így hozta az Élet.
    A szív szava törvény, logikát nem ismer,
    hiába gondolkodsz, fel nem éred ésszel.

    Hosszú éveken át jó barátom voltál,
    mikor gondban voltam bölcs tanácsot adtál.
    Mikor beteg voltam gondosan ápoltál,
    sötét óráimban mellettem maradtál.

    Egyszer felébredtem s szörnyen hiányoztál,
    sírni tudtam volna, mert már másé voltál.
    Messze mentél tőlem és el sem búcsúztál,
    mire észbe kaptam te már választottál.

    Én voltam a bolond, túl sokáig vártam,
    de most újra itt vagy, hát kimondom bátran.
    Ismerlek régóta, tudom milyen voltál,
    s bár meggyötört az élet, semmit sem változtál.

    És noha elszálltak feletted az évek,
    nem lettél öregebb, csak érettebb és bölcsebb.
    Ha újra megkérdeznéd azt felelném néked,
    azért szeretlek, mert magad vagy az ÉLET.

    VálaszTörlés