Ha tanácsra van szükséged vagy tanácsot tudsz adni, esetleg van valami jó ötleted, ha hallottál egy jó viccet, ha valami finomat főztél, ha írtál egy verset, ne habozz! Oszd meg velünk!
2009. november 18., szerda
Irodalom sajátkézből
Ihletet kaptál? Írtál egy verset, egy novellát? Na lássuk.
Ennek a versnek a "törzsét" az anyukám írta kislány korában kb. ö...n éve én pedig addig forgattam az agyamban, hogy megtoldottam néhány strófával.
Családi kör helyett Családi sör
Este van, este van kihunynak a fények vigan kurjongatnak a részeg legények. Zúg a feje mindnek, meginog a lábuk de azért ök isznak nem újság ez náluk.
Családiban mérik levét a kenyérnek nem csoda így hát ha sokan betérnek. Sört rendel a kovács, huszast dob a pultra s vágyakozva pillant a hatalmas korsóra.
Nagyot kurjant a pék, tizest tol a húrba, mire a prímás a nótáját elhúzza. Pultnak szédül a pék vérző szélű szájjal s kezeli a sebet szilvapálinkával.
Szédeleg a postás nem ügyelve másra ebből még róka lesz, akárki meglássa. Dudorász a kántor, nekimegy a falnak, nagyot koppan akkor, azután elhalgat.
Összecsapja kezét a jó Márton atya: "Úgy nézel ki fiam, mint tehénen a gatya! Szedd már össze magad, haza kéne menni, holnap reggel mise, ki fog énekelni?"
Összekaparják hát, veretik a Úrral elindul a kántor nagy dérrel meg durral. Alig tesz pár lépést, megfogant az átok, hajnalig bölcsője lesz a vizesárok.
Dunyhája az avar, párnája egy tégla altatót énekel neki három béka. Szundikál egy cica a kemence sutba, ahová a szakács az asszony elől bújna.
Repül a fakanál és karmol a macska, szegény jó szakácsunk világgá szaladna. Repül a cirmos is a grabancánál fogva, nem esik a földre egy boglya megfogja.
Utána szakács is hasonló képpen ma már nem megy haza, itt elalszik szépen. Nem bántja a neje, mára békén hagyja, alszik már a szakács s dorombol a macska.
A pult előtt a hasal egy kiszolgált bácsi, mit kereshet ott lent, mire oly kiváncsi? Bár már nagyon részeg, a korsója bánja, cinkosan kacsintgat a pincér kislányra.
De az rá sem pillant, új ruhája készen holnap mise után esküvője lészen. Hazamegy az öreg, bezárják a kocsmát a béka is elhallgat, elunta a nótát.
Elindul a csapos egy üveg vörösborral, csak a szakács horkol kánont a kántorral. Lassan hajnalodik kigyulnak a fények. haza szédelegnek a részeg legények
Mond el nekünk merre jártál, A nagy világban miket láttál! Hegyet, völgyet, folyót százat, égbe nyúló palotákat. Sivatagot, tenger mélyét, hómezőket, világvégét. Mesélj nekünk s mi figyelünk mindannyian irigyelünk.
Szerettem nézni, ahogy alszol, ahogy az álom pilládra párát lehelt. Szerettem érezni, ahogy karod szorosan átölelt. Szerettem látni, ahogy arcod jöttömre felragyog, Ahogyan tengermély hangon fülembe suttogod: szeretlek, szeress. legyünk együtt boldogok. Hol jársz, merre vagy? Vajon bejutottál már a MENYORSZÁGBA Várj! Egyszer én is megyek, de addig még várnod kell rám DRÁGA.
Na itt van egy újabb. Ez tegnap jutott eszembe. Írói válság
Dühös vagyok, de oly nagyon Szavakkal el se mondhatom. Nem jut eszembe semmi sem, Most segíts édes Istenem! Csak ülök a gépnél és bámulom, Mit is tehetnék, nem tudom. Esküszöm mindjárt itt hagyom.
Vártam rád. Mint esőre a síkság. Kívántalak, mint virág a napfényt Ha csókolsz a szomjamat oltod. magányos szívemnek te vagy a remény A sötétség mélyén te vagy a nekem a fény. Tudd meg hát kedves, szeretlek én!
És erre a válasz:
Tűző napsütésben árnyék vagy te nékem. Magányomban társam, bajban menedékem. Vezérlő csillagom, kétségben reményem.
Két karod átölel, s melegít ha fázol, szerelmem vagy nékem, s a legjobb barátom. Veled hazaértem hogyha átölellek, Nincs is rá több szavam, Mennyire szeretlek.
Fáradt vagyok, nagyon fáradt. Szétkürtölöm a világnak. Hagyjon békén most mindenki, Ne piszkáljon engem senki. Magamra zárom az ajtót, Fejemre húzom a takarót. Ásítok egy marha nagyot, S át alszom az egész napot. Délután sem leszek ébren. Ne keress csak holnap délben.
Ez a vers egy ásításokkal teletűzdelt éjszakás műszak "varázsának" hatására született. Harmadik műszak
A szemem majd leragad, zsibbad már az agyam. Nem volt elég időm, hogy kialudjam magam. Az éjszakás műszak nem én nekem való. Ki mos ki helyettem? Tán egy házimanó? Halomban a szennyes, vasalni is kéne, s azon jár az agyam, mit főzzek ebédre. A szomszéd udvarán dübörög a zene. Szól a hevymetál, hogy enné meg a fene. Zöldséget pucolok, kiterigetek, Olyan álmos vagyok majd' a falnak megyek. Kifutott a borsóleves, elúszott a tűzhely. Jól jönne még három pár láb, négy kar és vagy öt fej. Asztalon az ebéd, hazajött a család. Amíg ők kajálnak beszedem a ruhát. Ők még beszélgetnek én meg letusolok, a zuhanyrózsa alatt egy keveset szundítok. Ebéd után mosogatás? Na még csak az kéne! A többi házimunkát hagyom a fenébe. Szépen beosonok a hűvös szobába, Nagyot ásítva lefekszem az ágyba. A vasalni való marad a kosárba, akinek nem tetszik, az majd megcsinálja.
Egyszer azt kérdezted miért szeretlek téged, fogalmam sincs róla, csak így hozta az Élet. A szív szava törvény, logikát nem ismer, hiába gondolkodsz, fel nem éred ésszel.
Hosszú éveken át jó barátom voltál, mikor gondban voltam bölcs tanácsot adtál. Mikor beteg voltam gondosan ápoltál, sötét óráimban mellettem maradtál.
Egyszer felébredtem s szörnyen hiányoztál, sírni tudtam volna, mert már másé voltál. Messze mentél tőlem és el sem búcsúztál, mire észbe kaptam te már választottál.
Én voltam a bolond, túl sokáig vártam, de most újra itt vagy, hát kimondom bátran. Ismerlek régóta, tudom milyen voltál, s bár meggyötört az élet, semmit sem változtál.
És noha elszálltak feletted az évek, nem lettél öregebb, csak érettebb és bölcsebb. Ha újra megkérdeznéd azt felelném néked, azért szeretlek, mert magad vagy az ÉLET.
Na jó akkor kezdem én. Ez a kis versike munkaközben jutott eszembe.
VálaszTörlésSazbadság
Kimegyek a strandra,
s mig a banda
többi tagja dolgozik
én a napon
a bőrrákomat hízlalom.
Ennek a versnek a "törzsét" az anyukám írta kislány korában kb. ö...n éve én pedig addig forgattam az agyamban, hogy megtoldottam néhány strófával.
VálaszTörlésCsaládi kör helyett Családi sör
Este van, este van kihunynak a fények
vigan kurjongatnak a részeg legények.
Zúg a feje mindnek, meginog a lábuk
de azért ök isznak nem újság ez náluk.
Családiban mérik levét a kenyérnek
nem csoda így hát ha sokan betérnek.
Sört rendel a kovács, huszast dob a pultra
s vágyakozva pillant a hatalmas korsóra.
Nagyot kurjant a pék, tizest tol a húrba,
mire a prímás a nótáját elhúzza.
Pultnak szédül a pék vérző szélű szájjal
s kezeli a sebet szilvapálinkával.
Szédeleg a postás nem ügyelve másra
ebből még róka lesz, akárki meglássa.
Dudorász a kántor, nekimegy a falnak,
nagyot koppan akkor, azután elhalgat.
Összecsapja kezét a jó Márton atya:
"Úgy nézel ki fiam, mint tehénen a gatya!
Szedd már össze magad, haza kéne menni,
holnap reggel mise, ki fog énekelni?"
Összekaparják hát, veretik a Úrral
elindul a kántor nagy dérrel meg durral.
Alig tesz pár lépést, megfogant az átok,
hajnalig bölcsője lesz a vizesárok.
Dunyhája az avar, párnája egy tégla
altatót énekel neki három béka.
Szundikál egy cica a kemence sutba,
ahová a szakács az asszony elől bújna.
Repül a fakanál és karmol a macska,
szegény jó szakácsunk világgá szaladna.
Repül a cirmos is a grabancánál fogva,
nem esik a földre egy boglya megfogja.
Utána szakács is hasonló képpen
ma már nem megy haza, itt elalszik szépen.
Nem bántja a neje, mára békén hagyja,
alszik már a szakács s dorombol a macska.
A pult előtt a hasal egy kiszolgált bácsi,
mit kereshet ott lent, mire oly kiváncsi?
Bár már nagyon részeg, a korsója bánja,
cinkosan kacsintgat a pincér kislányra.
De az rá sem pillant, új ruhája készen
holnap mise után esküvője lészen.
Hazamegy az öreg, bezárják a kocsmát
a béka is elhallgat, elunta a nótát.
Elindul a csapos egy üveg vörösborral,
csak a szakács horkol kánont a kántorral.
Lassan hajnalodik kigyulnak a fények.
haza szédelegnek a részeg legények
Mesélj!
VálaszTörlésMond el nekünk merre jártál,
A nagy világban miket láttál!
Hegyet, völgyet, folyót százat,
égbe nyúló palotákat.
Sivatagot, tenger mélyét,
hómezőket, világvégét.
Mesélj nekünk s mi figyelünk
mindannyian irigyelünk.
Várj!
VálaszTörlésSzerettem nézni, ahogy alszol,
ahogy az álom pilládra párát lehelt.
Szerettem érezni, ahogy karod
szorosan átölelt.
Szerettem látni, ahogy arcod
jöttömre felragyog,
Ahogyan tengermély hangon
fülembe suttogod:
szeretlek, szeress.
legyünk együtt boldogok.
Hol jársz, merre vagy?
Vajon bejutottál már a
MENYORSZÁGBA
Várj! Egyszer én is megyek,
de addig még várnod kell rám
DRÁGA.
Búcsú
VálaszTörlésHa tudom, hogy utoljára látlak
talán jobban megnézem arcodat.
Ha tudom, hogy utoljára csókolsz
talán szorosabban tartalak.
Egy fényképről még rám nevetsz,
de nem hallom már hangodat.
Halk zene szó, beszél a pap
s a szerető szív megszakad.
Magodat már elvetetted,
de sarj belőle nem fakad,
testét a kín összetörte,
hamvával hintem sírodat.
Neme sincs gyermek, vár rád az ég,
szomorú anyád még itt marad.
Keresd meg apád, ő majd vigyáz reád
és súgd a fülébe titkodat.
Fagyott szív
VálaszTörlésBánat és kín járta át a testem,
De te átöleltél engem
S szíved tüzétől átmelegedtem
Izzik a vágy mind forróbban,
Zubog a vér egyre jobban,
S a fagyott szív újra dobban.
Na itt van egy újabb. Ez tegnap jutott eszembe.
VálaszTörlésÍrói válság
Dühös vagyok, de oly nagyon
Szavakkal el se mondhatom.
Nem jut eszembe semmi sem,
Most segíts édes Istenem!
Csak ülök a gépnél és bámulom,
Mit is tehetnék, nem tudom.
Esküszöm mindjárt itt hagyom.
Házassági eskü.
VálaszTörlésVártam rád.
Mint esőre a síkság.
Kívántalak,
mint virág a napfényt
Ha csókolsz
a szomjamat oltod.
magányos szívemnek
te vagy a remény
A sötétség mélyén
te vagy a nekem a fény.
Tudd meg hát kedves,
szeretlek én!
És erre a válasz:
Tűző napsütésben
árnyék vagy te nékem.
Magányomban társam,
bajban menedékem.
Vezérlő csillagom,
kétségben reményem.
Két karod átölel,
s melegít ha fázol,
szerelmem vagy nékem,
s a legjobb barátom.
Veled hazaértem
hogyha átölellek,
Nincs is rá több szavam,
Mennyire szeretlek.
Szilencium
VálaszTörlésFáradt vagyok, nagyon fáradt.
Szétkürtölöm a világnak.
Hagyjon békén most mindenki,
Ne piszkáljon engem senki.
Magamra zárom az ajtót,
Fejemre húzom a takarót.
Ásítok egy marha nagyot,
S át alszom az egész napot.
Délután sem leszek ébren.
Ne keress csak holnap délben.
Hajnali horror
VálaszTörlésPinty fütty és rigó trilla
Hajnalban messze száll.
Fejem a párnát nyomja,
Még aludtam volna.
Ó jajj. Az ész megáll.
Az óra is csak lábujjhegyen ketyeg
S tétován meg-megáll.
Morcosan kelek fel az ágyból,
Az agyamtól az értelem még távol.
S az álom még visszavár.
Kiszédelgek a mosdóba
S a világ velem fejre áll.
A tükörből egy rém tekint rám vissza,
A szőnyeg a tejet megissza,
S a hajam is égnek áll.
Feketén iszom meg a kávét,
A gyomrom egyből görcsbe áll.
Kínomban leforrázom magam,
Még mindig égnek áll a hajam.
S az óra egyre jár.
Szétkentem a szemfestéket
S a fotel az utamba áll.
Mérgemben rúgok bele párat,
Aztán káromkodok százat,
S az átkom messze száll.
Kínzón sajgó lábujjamra
Garantáltan orvos vár.
Az igaz, hogy sánta lettem,
De legalább felébredtem.
Átok rád dalos madár.
Ez a vers egy ásításokkal teletűzdelt éjszakás műszak "varázsának" hatására született.
VálaszTörlésHarmadik műszak
A szemem majd leragad, zsibbad már az agyam.
Nem volt elég időm, hogy kialudjam magam.
Az éjszakás műszak nem én nekem való.
Ki mos ki helyettem? Tán egy házimanó?
Halomban a szennyes, vasalni is kéne,
s azon jár az agyam, mit főzzek ebédre.
A szomszéd udvarán dübörög a zene.
Szól a hevymetál, hogy enné meg a fene.
Zöldséget pucolok, kiterigetek,
Olyan álmos vagyok majd' a falnak megyek.
Kifutott a borsóleves, elúszott a tűzhely.
Jól jönne még három pár láb, négy kar és vagy öt fej.
Asztalon az ebéd, hazajött a család.
Amíg ők kajálnak beszedem a ruhát.
Ők még beszélgetnek én meg letusolok,
a zuhanyrózsa alatt egy keveset szundítok.
Ebéd után mosogatás? Na még csak az kéne!
A többi házimunkát hagyom a fenébe.
Szépen beosonok a hűvös szobába,
Nagyot ásítva lefekszem az ágyba.
A vasalni való marad a kosárba,
akinek nem tetszik, az majd megcsinálja.
Óda a kedveshez
VálaszTörlésEgyszer azt kérdezted miért szeretlek téged,
fogalmam sincs róla, csak így hozta az Élet.
A szív szava törvény, logikát nem ismer,
hiába gondolkodsz, fel nem éred ésszel.
Hosszú éveken át jó barátom voltál,
mikor gondban voltam bölcs tanácsot adtál.
Mikor beteg voltam gondosan ápoltál,
sötét óráimban mellettem maradtál.
Egyszer felébredtem s szörnyen hiányoztál,
sírni tudtam volna, mert már másé voltál.
Messze mentél tőlem és el sem búcsúztál,
mire észbe kaptam te már választottál.
Én voltam a bolond, túl sokáig vártam,
de most újra itt vagy, hát kimondom bátran.
Ismerlek régóta, tudom milyen voltál,
s bár meggyötört az élet, semmit sem változtál.
És noha elszálltak feletted az évek,
nem lettél öregebb, csak érettebb és bölcsebb.
Ha újra megkérdeznéd azt felelném néked,
azért szeretlek, mert magad vagy az ÉLET.